Nemrégiben volt szó róla, hogy milyen előnyei vannak a hazai növényeknek a díszkertekben. Akkor említésre került, hogy nagyon sok olyan növény van, amelyek őshonosak hazánkban és dísznövényként is alkalmazzuk őket. Némelyikük olyan általános, hogy szinte észre sem vesszük ha találkozunk vele, míg másokon meglepődünk. A hazai flóra nagyon gazdag növényekben, szerencsére nem csak hasznos, de szép növényeket is találhatunk benne. Meg sem próbálok minden honos dísznövényt összegyűjteni, hiszen az kötetnyi írást jelentene, inkább csak kiemelnék pár érdekességet.
Hazánkban mind a lágyszárú, mind a fásszárú flóra nagyon gazdag, az eredeti honos faj főleg a fás növényeknél fordul elő általában a díszkertekben, a lágyszárúak esetén már sokkal több az utólagos nemesítéssel kialakított fajta. Természetesen fák esetében is bőven van fajtaválaszték, azonban jellemző, hogy míg a kertészkedők az évelők, törpe cserjék esetén a leglátványosabbra nemesített fajtával szeretnének találkozni, addig a fák, nagyobb cserjék esetén megelégednek az alapfajjal is. Ezért fordulhat elő, hogy a magyar kertekben, parkokban nagy számú, honos fafajal találkozhatunk. Ha fás termetű növények kezdhetjük máris az örökzöldekkel. Belőlük sajnos viszonylag kevés honos faj él kishazánkban, elsőként kiemelném a tiszafát, amely mélyzöld tűleveleivel, örökzöld lombjával egy nagyon elegáns és hosszú életű fa. Sokan ismerik rossz tulajdonságát, azaz a piros magköpenye kivételével minden része erősen mérgező, de ettől még kertjeink nyugalmat árasztó méltóságos dísze. A fenyők közül a díszkertekben kevésbé jelentős az erdei fenyő (főleg méretei miatt), pedig hosszú, kettesével álló tűlevelei különösen szépek. Aki Fenyőfő környékén jár, igazi, honos, nem telepített erdei fenyő erdőt is láthat. A lucfenyő bár eredetileg csak nagyon kis területen élt hazánkban ma már mindenhol jelen van. Túl azon, hogy fontos ipari fa, a legtöbb vidéki kert növénye is, köszönhető ez a többi fenyőhöz képest jobb ellenállóképességének és gyors növekedésének. Szerencsére még jó néhány idős háznál lehet méretes, akár 15 méter magasságú lucfenyőt is látni.
A fenyőfélék közé tartozó változatos, sok kertben megtalálható, de névről kevéssé ismert csoport a borókák. A közönséges boróka honos növényünk, a Kisalföldön és az Alföldön is élnek vadon állományai. Sovány, rossz minőségű talajokon, még szárazság közepette is eléldegél, egy különösen ellenálló növény. Kertekbe főleg a fajtái kerülnek, például az oszlopos növekedésű Bakony.
Calluna vulgaris – Csarab
A zárvatermők között is óriási a választék, szinte nem is tudom honnan induljak, hogy a fontosabb honos dísznövényekről szót ejtsek és lehetőleg senkit se sértsek meg, hogy kihagyom. Elsőként talán emlékezzünk meg a csarabról, lévén épp teljes virágzásban vannak, az ősz egyik leglátványosabb törpecserjéje, amely ráadásul örökzöld leveleivel is nagyon dekoratív. Egyet ne felejtsünk el, a meszes talajokat nem szereti. Vele ellentétben a cserszömörce nagyon jól érzi magát meszes viszonyok között is, igaz ő már nem az előbb említett törpecserje kategória, hiszen több méteres nagyságúra is megnől. Tavasszal nagyon dúsan virágzik, különleges alakú virágairól kapta a népnyelvben a parókafa elnevezést, ősszel pedig lombszíne mindent felülmúl a kertekben, ráadásul fontos gyógynövény. Úgy gondolom nem is kell többet írnom róla, ott a helye minden kertben!
Cotinus coggygria – cserszömörce
Ha a hasznos cserjék körül gondolkozunk említést érdemel a húsos som is. Elsősorban erdei gyümölcsként ismerjük, amelyet már a terméséért is érdemes lehet kertbe ültetni, de méretei és növekedése folytán remek térhatároló cserje. Gyönyörű erdei növényünk a gyöngyvirág, számos helyen lehet látni, tavasszal egész erdőket képes illatba borítani. A kertek árnyas részein nagyon szeret, a nyáron formás leveleivel remek árnyéki gyeppótló, tavaszi virágdísze pedig magáért beszél. Virágzó aljnövényekből szólhatnék a hóvirágról, téltemetőről mindegyik különösen szép védett növény, de tudni kell róluk, szaporításuk az előírásokat betartó termesztők számára engedélyezett, így becsületes úton is hozzájuk juthatunk és saját kertünkben láthatjuk a tavasz első szárnypróbálgatásait. Szintén tavaszi, és szintén védett növényünk a leánykökörcsin. Nagyméretű virágait mindenki ámulva szokta csodálni.
Fásszárú növények tekintetében sem állunk rosszul, nagyon sok hazai fa és cserje lehet(ne) dísze a legszebb kerteknek. Rögtön egy különlegességgel kezdeném, amely a történelmi Magyarország területéről Erdélyből származik, ez a faj a jósika orgona. Virága valamivel kisebb a közönséges orgonáénál, így ritkábban találkozunk vele dísznövényként, pedig virágzási ideje a közönséges orgona után másfél-két héttel következik, így sokkal tovább gyönyörkedhetnénk a kertben virágzó orgonában. Ráadásul tartsuk szem előtt, hogy a „mi” növényünk, legyen tehát minél több kert dísze! Hasonlóan bennszülött fajból többet is lehet találni a berkenyék között, ők azonban rendszertanilag egy különösen nehéz csoport, nagyon változatosak, sok a kereszteződés közöttük. Bizonyára mindenki ismeri a madárberkenyét, amely a kisebb fák között különösen dekoratív, élénkpiros termései feltűnőek, amelyeket a madarak nagyon szeretnek. De említhetném a lisztes berkenyét, amely molyhos leveleivel nagyon dekoratív és feltűnő jelenség, külön jó tulajdonsága, hogy a meszes talajokat is szereti. A meszes talajok nagyon szép cserjéje a fanyarka, amelynek termése is egy különlegesség, őszi lombszíne pedig fantasztikus.
A fák közül nagyon divatos útsorfák a kőrisek és a hársak, közülük is több faj is él természetes körülmények között hazánkban, Közepes méretű fa a virágos kőris, amelynek a nevéből is kitűnik, hogy virága az egyik dísze. Nagyon jó tulajdonságú díszfa, kellemes, méltóságteljes megjelenéssel. Érdekessége a gömb koronájú fajtája, amely ténylegesen, minden beavatkozás nélkül szabályos gömb koronát nevel. Ezt a fajtát a Mecsek hegységben találták, innen is kapta a Mecsek fajtanevet. Nagyon sok közterületen lehet vele találkozni, ahol fontos a szabályos korona, a közepes méret, ott az esetek döntő hányadában gömbkőrist telepítenek. A magyar kőris igazából nem önálló fa, hanem a keskenylevelű kőris alfaja, mégis büszkék lehetünk rá, különösen jól tűri a szennyezett levegőt, így akár városi környezetben sok helyen fel lehet használni. Érdekessége, hogy kiváló alapanyag fa hordók készítéséhez. A hársak közül a kislevelű hárs és az ezüsthárs különösen fontos hazai díszfánk. A kislevelű hársat ha nem is mindenki ismeri fel az utcákon, kertekben, viszont teáját bizonyára sokan fogyasztják. Nem csupán a fa impozáns megjelenése, de illatos virágai is remek díszfává teszik. A gyógyteát virágjából főzik, így akár saját teánkat is elkészíthetjük. Az ezüsthársat már messziről meg lehet ismerni feltűnő, ezüstös lombjáról, egyenes, gyönyörű sudaras koronájáról. Virágai szebbek mint a kislevelű hársé, viszont teának nem használhatóak, mert a róluk leváló apró szőrök allergének. Viszont kiváló mézelő fa, a hársfamézhez fontos alapanyagot szolgáltat. Az ezüsthárs esetén nem hagyhatjuk szó nélkül talán legszebb fajtáját, melyet a megtalálási helyéről Szelestének neveztek el. Koronája szabályos, nagyon karcsú, mereven felálló, utak mellé, kisebb, közepes kertekbe is bátran telepíthető, nagyon szép díszfa.
A fás szárú növények után evezzünk más vizekre, s ezt vehetjük szó szerinti is, hiszen a hatalmas virágaival díszító tavirózsa is honos növényünk. Mostanra sok kertben láthatunk kis tavat, s szinte mindegyikben él már tavirózsa is, amely egész nyáron folyamatosan hoz újabb és újabb virágokat. Hozzá nagyon hasonló a vízitök, amely sárga, vízből kiemelkedő virágaival hoz örömet mindennapjainkba. Mindkettő erős növekedésű, így idővel akár a tavak teljes felületét képesek leveleikkel befedni.
Nymphea alba – tavirózsa
A vízinövényekkel ellentétes élőhelyet kedvelnek a varjúhájak és a kövirózsák, hiszen ők a kert legextenzívebb, legszárazabb helyére valók. A kövirózsák akár minimális termőrétegű talajokban, sziklakertekben, zöldtetőkön is jól érzik magukat. Ráadásul fontos gyógynövény, régen a leveléből kivont nedvet fülgyulladások kezelésére használták, innen is kapta a fülfű elnevezést. Legalább ilyen változatosak alakjukat és színüket tekintve a varjúhájak, belőlük is több faj él hazánkban.
Számtalan növény név zúg a fejemben, nem is tudom melyekről emlékezzek még meg? A Szent István szegfűről, a kankalinról, netán az orbáncfűről? Esetleg a szelídgesztenyéről? Szerencsére hosszú lenne a sor, nagyon gazdag növényvilág vesz minket körül.
Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az itt felsoroltak, csak egy apró merítés a hazai flóra elemekből, amelyek előfordulnak díszkertekben is. Rajtuk kívül számtalan itt fel nem sorolt már dísznövényként alkalmazott, vagy még nem használt, de arra érdemes növény él hazánkban. Hazai növények felhasználásával is nagyon szép, esztétikus élettel teli kerteket lehet kialakítani és ne felejtsük el, ezek a növények, már évszázadok óta bizonyítják, hogy szeretnek ezen a területen, jól alkalmazkodtak viszonyainkhoz.