A rózsa a kertek királynője, számtalan irodalmi mű zeng szépségéről, illatáról himnuszokat, a szerelem talán legősibb jelképe, minden kert dísze. Mégis sokszor tapasztalom, hogy az egyes rózsatípusok terén hatalmas a káosz. Tény, hogy nagyon sok fajta és igen sokféle rózsa van forgalomban, közöttük csak úgy lehet eligazodni, ha az egyes típusokat csoportokba soroljuk.
A legtöbb vásárló itt szokott elveszni a kérdések között, hiszen a típusoknál nem mindegy, hogy a rózsa növekedési erélyét, méretét vesszük alapul a csoportosításhoz, vagy a virág alakját, méretét, virágok számát.
Napjainkban a legnépszerűbb fajtacsoport a teahibridek, amelyek tudatos keresztezéssel jöttek létre. Sokan vágórózsa néven ismerik őket, s szerintem ezzel el is árultam legfőbb tulajdonságukat. Virágaik nagyméretűek, jellemzően virágszáranként 1 darabot hoznak, szinte a szivárvány minden színében elérhetőek. Virágszáruk hosszú, általában egyenes így vázában is kiválóan mutatnak. Minden kert elsőrangú díszei, de a virágárusoknál kapható vágott rózsák is, a teahibridek közül kerülnek ki. Bokruk felfelé törő, 60-100 cm magas is lehet. Hátrányukként megemlítendő, hogy télen takarni szükséges a tövüket, nehogy elfagyjanak, illetve több kártevő és kórokozó is okozhat problémákat.
Jóval kisebb, bokros növekedésűek a polyantha rózsák, magasságban ritkán érik el az 50 cm-t. Virágaik kicsik, vannak köztük teltek és szimplák is, viszont a virágok sűrűn, felfelé törő bugákban állnak, s tartósan nyílnak. Nagyon látványosak, s belőlük is egyre több szín elérhető.
A floribunda rózsák a polyantha és teahibrid rózsák között állnak, mind méretben, mind virágzásban. Bokruk felfelé törő, virágaik csokrokban állnak, de egy bugában jóval kevesebb található, mint a polyanthák esetében, viszont méretük nagyobb és alakra jobban hasonlítanak a teahibridekre. Sajnos örökölték a teahibridek érzékenységét is, így rájuk is érdemes jobban odafigyelni.
A floribunda és polyantha rózsákat együttesen szokták ágyás rózsáknak is nevezni.
A kúszó vagy ismertebb nevükön futórózsák hosszú hajtásokat nevelnek, azonban ezzel önállóan nem tudnak kapaszkodni. Valamilyen támrendszer szükséges nekik, amelyhez rögzíteni is kell hajtásaikat, így alakul ki a futó jelleg. Korábban leginkább egyszer virágzó fajtáik voltak ismertek, ma már egész nyáron virágzó fajták vannak kínálatban. Virágaikat nagyon bőségesen hozzák az oldalhajtásokon. Virágaik mérete és alakja alapján mind a teahibridekhez, mind a floribundákhoz vannak köztük hasonlóak.
Érdekes csoportot képviselnek a minirózsák, vagy másnéven babarózsák, amelyek nevükből is következően apró méretükről megismerhetők. A 19. században nagyon népszerűek voltak, majd eltűntek, jelenleg azonban egyre több helyen találkozni újra velük. Leveleik kicsik, selymesek, növekedésük gyenge, általában 30 cm alatt maradnak. Virágaik aprók, de bőven és hosszan virágoznak, mint egy miniatűr virágcsokor úgy néznek ki. Sokan tartják őket szobában cserepes növényként, de udvari kaspók, sziklakertek, járda melletti ágyások különleges szépségű növényei ők.
Méretet tekintve vegyes fajtacsoport a parkrózsák, vannak köztük 1 méternél magasabb, de talajtakaró fajták is. Egész nyáron folyamatosan virágoznak, kevésbé érzékenyek fagyra, kártevőkre, így olyan kertekbe, parkokba is nyugodtan javasolhatóak, ahol kevesebb időt lehet rájuk fordítani. Egyes nagyméretű fajtáik akár 1-2 méter átmérőjű dús virágú bokorrá is fejlődhetnek, páratlan dekorativitást kínálva kertünknek.
Sokan nem is gondolnak rózsaként a talajtakaró rózsákra, pedig egyre több helyen lehet velük találkozni. Alacsony, 50 cm alatti méretűek, de növekedésük nagyon erős, agresszív, így szép nagy felületeket képesek letakarni. Virágaik aprók, de folyamatosan tele vannak velük a növények. Nagyon ellenállóak, sem takarni sem permetezni nem kell őket, általában piros, fehér és rózsaszín színekben nyílnak.
Külön csoportba kell sorolni a törzses rózsákat, ilyenkor általában egy 1 méter magas törzsre oltanak valamilyen nemes rózsafajtát. Ez lehet teahibrid, floribunda vagy polyantha is. Veszélyük, hogy míg a bokros rózsafélék alsó rügyeit télre földdel takarjuk az elfagyás ellen, őket így nem nem lehet megvédeni, ezért más módon kell gondoskodni takarásukról. Sajnos keményebb teleken jelentős fagykárok keletkeznek rajtuk. Előállításuk miatt jelentősen drágábbak, ezért bár sokan ábrándoznak róluk jóval kisebb számban vannak jelen, mint bokros társaik.
Nem szabad elfelejtkezni a nagyon sok nemesített típus mellett az úgynevezett vadrózsákról sem. Ide számtalan faj tartozik, kezdve a mindenki által ismert csipkebogyótól, a japán vagy redős rózsán át, egészen a jajrózsáig. Viráguk általában fehér-rózsaszín színek árnyalataiban pompázik, és a legzordabb körülmények között is virítanak. Régen minden udvar része volt egy vadrózsa, véleményem szerint érdemes lenne újra felfedezni őket. Természetesen virágjuk nem olyan feltűnő, mint egy teahibridé, de az összkép csodálatos, az illatuk pedig felemelő, ráadásul több faj termése csipkebogyóként fogyasztható.
Sokan külön kategóriának tartják a cserepes rózsát. Ez azonban nem a rózsák fajtáit jellemzi, hanem csupán a növény kiszerelését jelenti. Régebben a rózsákat hasonlóan a gyümölcsfákhoz, szőlőoltványokhoz szabadgyökérrel forgalmazták, elsősorban egyszerűsége, olcsósága miatt. Így azonban csak nyugalmi időszakban, azaz október közepétől, március közepéig lehet növényt eladni. Az értékesítés meghosszabbítása miatt a rózsákat cserépbe, vagy faiskolás szóval élve, konténerbe ültetik, ahol hasonlóan más cserjékhez fejlődik, s így akár virágzó állapotban is ki lehet ültetni. Ebből is látszik, hogy konténerben akár teahibrid, de futórózsa is előfordulhat. A konténeres rózsák mindig drágábbak, mint szabadgyökerű társaik, de gyakorlatilag így nincs eredési kockázat, és a vásárló akár virág alapján is kiválaszthatja a neki legjobban tetsző fajtát.
Az egyes fajtacsoportokban mára szinte megszámlálhatatlan fajta létezik, képtelenség lenne ezeknek csak töredékét is bemutatni. Itt érdekességként szólni kell a licenc kérdésről. Léteznek ugyanis lejárt licenszű, vagy kommersz fajták, amelyek mindenki által szabadon szaporíthatóak, ezek adják hazánkban a forgalom döntő hányadát. A licenszes, vagy fajtavédjegyes fajták egy magasabb kategóriát képviselnek. Léteznek világhírű nemesítő cégek akik hosszú évek munkája során nemesítenek ki új fajtákat (az egyik francia nemesítő cég képviselője mesélte, hogy a nemesítés első lépésétől az új fajta forgalomba hozataláig 14 év telik el!). Így fantasztikus szépségű, illatú és egyre ellenállóbb fajták jönnek létre. Elterjedésük akadálya (főleg a sajnos jelentősen árérzékeny magyar piacon) az áruk. Ilyenkor ugyanis a rózsa árán felül egy licenc díjat is meg kell fizetni, ami sokszor többszöröse a rózsa árának.
Ha rózsákról beszélünk nem szabad elfelejtenünk megemlíteni Márk Gergely nevét, aki több mint 50 éves múlttal rendelkezik a hazai rózsa nemesítésben, számtalan új fajtával rendelkezik, amelyek szerencsére egyre több kertben láthatóak. Rózsafajtái mind magyar nevet viselnek, ezzel is viszik hazánk hírét szerte a világba.