Előző írásunk ott maradt abban, hogy a szórófejektól induló vezetékek irányát követtük.
A szórófejek gerincvezetékei központi elosztókhoz futnak be, amelyből a kert méreteitől függően egy vagy több is lehet. Ezekben az elosztókban, vannak elhelyezve a mágnesszelepek, amelyek nyitják zárják az egyes vezetékekbe kerülő víz útját. A mágnesszelep nagyon leegyszerűsítve egy elektromos vezérlésű csap. Ha kap áramot szabad utat enged a víznek, az feltölti a csövet és a szórófejek locsolni kezdenek, ha lezár, akkor megáll az öntözés. Mágnesszelepből minden kertbe annyi darab szükséges, ahány zónára osztottuk az öntözőrendszert. Itt tartsunk egy kis pihenőt, s nézzük át miért is kell öntözési zónákat kialakítani.
Hunter PGV mágnesszelepek
Minden a kertbe épített szórófejnek van vízkibocsátása, azaz vizet használ el. A vízmennyiség ami bejön a kertbe és el locsolható viszont adott, általában lényegesen kisebb, mint amire ténylegesen szükség lenne. A szórófejek működésekor elhasznált vízmennyiséget és a szükséges nyomást a gyártó előre megadja. Például a Hunter PGP Ultra rotoros szórófej esetén 10,8 méteres öntözés sugár mellett 3,5 bar szükséges nyomásnál a szórófej 9,7 liter vizet használ el percenként. Egy átlagos hálózati víz teljesítménye alapján, percenként 30 liter víz jut be a telkünkre, amit az egyszerűség kedvéért tekintsünk úgy, hogy teljesíti a 3,5 baros nyomás értéket. Így elvileg (veszteségek nélkül, amit szintén hozzá kell számolni) 3,6 darab, vagyis 3 darab szórófejet tudunk egy időben működteni. Talán mondani sem kell, hogy 3 darab szórófejjel nem lehet szinte semmilyen területet sem korrektül megöntözni, így a többi szórófej más öntözési zónára kerül. A zóna beosztásnál az is szempont, hogy zónán kizárólag azonos típusú szórófejek lehetnek (spray, rotoros, változó kilépőszögű) egy zónán. Előfordulhat, hogy főleg a kisebb sugarú szórófejeknél nem tudjuk kihasználni a teljes rendelkezésre álló vízmennyiséget, mert a többi terület más típusú szórófejekkel lesz öntözve, akkor sem tehetjük őket közös zónára, ugyanis eltérő az öntözési intenzitásuk, azaz egységnyi idő alatt egységnyi felületre más vízmennyiséget juttatnak ki. A cél pedig, hogy a kert minden része egyforma csapadék mennyiséget kapjon. A szórófej típusok eltérő intenzitását pedig a zónánkénti öntözési időtartammal tudjuk kompenzálni.
Az öntözési időknél el is érkeztünk a vezérlőkhöz, ami szinte az egész locsolási folyamatot kézben tartja, s egyben megvalósítja az automatizálást. Azaz a vezérlő beállításán múlik, hogy mikor, melyik zóna, milyen időtartamban öntözzön. Gyakorlatilag kapcsolatot teremt a felhasználó és az öntözőrendszer között. Ezért is lényeges, hogy minden kertbe olyan vezérlő kerüljön, amely az öntözőrendszer felépítéséhez, és a megrendelő igényeihez is teljes mértékben igazodik. A jó vezérlő ismérve, hogy a rendszert nagyon komolyan testre szabhatjuk segítségével, ugyanakkor kisebb műszaki érzékkel megáldott kert tulajdonosok is elboldogulnak vele. Itt természetesen nem úgy kell érteni, hogy mindenkinek magának kell folyamatosan programoznia a vezérlőt. Egy jól elkészített és beállított öntözőrendszernek a része a vezérlő felprogramozása is. Azonban egy-két alapfunkciót célszerű mindenkinek ismernie rajta, például minden vezérlőben van kézi mód, ha nagy a szárazság, akár egy gomb nyomással soron kívül is locsolhatunk, vagy a nagy melegekben érdemes a szezonális értéket növelni, azaz minden területet 10, vagy 20 %-al több ideig öntöz a rendszer, kompenzálva a nagyobb szárazságot.
A vezérlőben be lehet állítani, hogy mikor induljon öntözés, a legtöbb esetben akár napi 10-15 indítás is megadható, melyik zóna mennyi ideig öntözzön, de lehet állítani napi bontást is, és lehet kombinálni az előzőeket. Azaz ha szombat este sokkal tovább vagyunk a kertben, aznap később locsoljon, de akár megadhatjuk, hogy a kert minden részét naponta locsolja, a zöldséges kertet viszont csak két naponta.
Hunter XCore 6 zónás beltéri vezérlő,
mindent tud, amire egy családi kertben szükség lehet
A vezérlőben futnak össze a különböző szenzorok jelei, amik befolyásolják az öntözés mikéntjét. A legegyszerűbb az esőérzékelő, amely csapadék esetén letiltja az öntözést, és csak akkor indítja újra, ha az érzékelő része megfelelően kiszáradt. A legtöbb típus érzékenysége állítható, vagyis meghatározhatjuk, hogy egységnyi csapadék után mennyi idővel kapcsoljon vissza. Az esőérzékelők visszakapcsolása a száradás függvényében történik, így egy hosszabb eső után ha napokig párás, nedves az idő akkor sem engedik még sokszor az öntözést. Lehetséges a vezérlőhöz szél érzékelőt párosítani, így elkerülhető, hogy nagy szélben locsoljunk, ugyanis ilyenkor hatalmas az elsodródás. Hiába megy az öntözés, lehet, hogy a teljes vízmennyiséget a szomszéd kapja meg. A legkomplexebb érzékelőkben napfény és hőérzékelő is helyet kapott, ezek segítségével a vezérlő megpróbálja kiszámolni az adott napi kipárolgást és ennek alapján módosítani az öntözési időt. Vagyis egy meleg, száraz napon minden zónát hosszabb, míg egy hűvös, borult napon rövidebb ideig fog öntözni, mint azt az eredeti programban beállítottuk.
Hunter MiniClick esőérzékelő
Amikor vezérlőt választunk el kell dönteni, hogy hová kerüljön, mindegyik típusból létezik bel- és kültéri modell is. Itt gyakorlatilag csak a ház szigeteltségében van különbség. A kültéri masszívabb házat kapott, ellenben valamivel drágább is. A másik komoly kérdés a zónák száma, vagyis hány öntözési kört tud kapcsolni. A legolcsóbb vezérlők 4 zónát tudnak, a komolyabb modellek 6,8,10,12 vagy ennél is többet. Jellemzően 8-10 zónáig a fix zónás modellek vannak, azaz gyárilag ennyi kör vezérlésére alkalmasak, később sem bővíthetők. A drágább vezérlők modul rendszerűek, azaz bővítők segítségével elég magas (akár 32, 64) zóna is vezéreltethető velük. Azoknál a kerteknél, ahol később még várhatóan újabb területek kerülnek be az öntöző rendszerbe nagyon körültekintően kell vezérlőt választani, nehogy a zónák száma később kevésnek bizonyuljon.
A drágább modellek távirányítóval is programozhatóak, azaz ki sem kell lépni a kertbe, ha például manuálisan szeretnénk öntözni, de léteznek már internet kapcsolatra alkalmas vezérlők is, amelyeket hálózaton keresztül távolról is irányíthatunk. Ilyeneket célszerű például közparkokban használni, ahová nem kell kimenni minden egyes programozás alkalmával, hanem egy központból vezérelhetőek.
A lehetőségek szinte határtalan, minden kertre meg lehet találni az optimális megoldást, a lényeg, hogy jó terv alapján, korrekt anyagokból, jó minőségben építve készüljön a rendszer.