A különböző térelválasztó sövények egyre divatosabbá válnak, nagyon sok kertben lehet velük találkozni. A köznyelv sövény alatt elsősorban a nagyméretű, gyakran két méter magas vagy afeletti nagyságú tényleges térhatárolót érti. Hazánkban a növényi elválasztó sövények legnagyobb része két növényre korlátozódik, a smaragd tujára és a leyland ciprusra. Természetesen nagyon jó növény mindkettő, s előnyös tulajdonságaik (gyors növekedés, egész évben folyamatosan lomb szín) miatt tudtak ennyire elterjedni. A kertész sajtóban gyakori kifejezés, hogy Magyarország a smaragd tuják országa, tény, hogy ezen amúgy remek növény talán túl nagy hangsúlyt kapott az elmúlt évtizedben, s kicsit egyoldalúvá, halkan megjegyezve unalmassá tette a kerteket. Gyakorlatilag egy élő zöld falként működik az esetek kilencven százalékában, ami egy nagyméretű, helyben bővelkedő kertnél nem is probléma, de kérdés, hogy a kisebb, helyszűkében levő kertekben szabad-e a felület jelentős részét egy zöld tömeg kedvéért feláldozni? Ráadásul kevesen gondolnak bele a smaragd tuja, leyland ciprus páros nagy hátrányába végső méretükbe. Gyakorlatilag egyikük sem marad három-négy méteres magasságnál kisebb, de a leyland ciprus a 10 métert is átlépheti… Szélességük is több méteres lehet, ezért megfontolandó, hogy egy kis-közepes kerti sövényként mennyire alkalmasak. Vásárláskor hiába kis méretűek, gyakori hiba, hogy 20-30 centiméterre kerülnek a kerítéstől, pedig garantálható, hogy pár éven belül a növény jelentős része már a szomszédnál lesz. Ha mégis ezen két növény egyike mellett sikerül dönteni óvatosan kell meghatározni a távolságokat, nehogy baj legyen belőle. Magasságuk némileg kordában tartható nyírással, de ne felejtsük el, ha egy nyírás kimarad nagyon nehéz dolgunk lesz. Mielőtt továbblépnénk tisztázzuk, nem tartom egyik növényt sem rossznak, csupán úgy gondolom lehet érdekesebb, szebb kerteket is kialakítani, sokszor inkább nélkülük mint velük. Vagy csupán másképp kell használni őket, személy szerint a smaragd tuját egy nagyon gyönyörű szoliter növénynek tartom, hiszen mind az alakja, mind a lombszíne kiváló, önállóan ültetve gyönyörű díszt adhat, míg sövényként, egybeolvadva, véleményem szerint kevésbé érvényesül. Mi a megoldás?
Először is meg kell gondolnunk ténylegesen szükségünk van-e egy hermetikus zárást adó növényfalra? El akarunk valamit választani, takarni szeretnénk, vagy csak szeretnénk nagyobb élő tömeget vinni a kertbe? A tökéletes leválasztásnál valóban a tuják és a leyland ciprus a nyerők, méretüknél fogva erre tökéletesen alkalmasak. Mire gondolok? Például a kert leválasztása egyéb, a pihenést zavaró részektől. Legyen az baromfiudvar, vagy a teleknek olyan része, ahol valamilyen vállalkozás működik, így el tudjuk határolni a zajt, az átlátást, a szagokat, de sok esetben a szelet is meg lehet törni egy nagy méretű sövénnyel. Ha nincs szükség ilyen erős elválasztásra más irányba kell gondolkodni. Furcsának látom sok kertben mikor egy tömör, akár beton, akár fa kerítést belülről tuja sövénnyel takarnak. Ez olyan, mintha két kerítés lenne. A beton, a fa a korábban leírt elválasztás funkciót betölti, kár olyan növényt ültetni elé, ami szintén erre hivatott. A kerítést legfeljebb el lehet takarni, hogy ne ugyanazt lássuk mindenhol, de megduplázni kár. Ezzel el is jutottunk a központi kérdéshez, vagyis a sövényt kiválthatjuk-e cserje ágyással. Elsőre túl nagynak tűnik a különbség, pedig nem az, ugyanis a legtöbb cserje alkalmas sövénynek, akkor is ha nem alkalmazzák gyakran ilyen feladatkörben. A cserjék szempontjából legjobban a növény mérete és sűrűsége limitál, ezeket figyelembe véve kell eldönteni, hogy alkalmas-e számunkra. Egy alacsony cserje, például a levendula, vagy a japán gyöngyvessző is kiváló sövény alkotó lehet, ha alacsony, fél méter, maximum egy méter magas sövényben gondolkodunk. Amíg egy sövénynél mindenki szabályos térhatárolást szeretne, a cserjeágyásos megoldással sokkal bővebb lehetőségeink vannak. Alkalmazhatunk többféle színű, méretű, sűrűségű növényt is, persze nem szabad túlzásokba sem esni, ne legyen minden növény másmilyen, de több növényt is használhatunk. Az sem baj, ha a megszokott, egy vonalba ültetett tuja sövények helyett, a cserjeágyás széle ívelt, helyenként, szélesebb, majd keskenyebb, játékosságot adva ezzel a kertnek. Takaró célból ültetett ágyásoknál általában a sűrűbb, vagy sűrűbbre metszett cserjék adnak megoldást, de alkalmazhatunk több sorba ültetett növényeket is. Például a cserszömörce gyakran felmagasodik, az alsó fél méteren nem mindig takar jól. Elé ültetve egy kisebb növényt, például egy gyöngyvirágcserjét az alsó részen is kialakul a tökéletes takarás, a kert mégis sokszínűbb lett. Egy cserjeágyásból álló takaró sövénynél lehet játszani a virágzási időkkel is. Mindig legyen benne egy olyan szakasz, ami épp virágzik, vagy dekoratívabb, minden napra tartogasson valami újdonságot. Jogosan tehetik fel a kérdést, mégis milyen cserjék, amik alkalmasak egy ilyen akár takarásra is szolgáló dísz ágyásba. Nagyon széles a választék, de különösen szépek a színes vesszős somok, a mályvarózsa, a rózsaloncok, gyöngyvesszők, gyöngyvirágcserjék, a bangiták, a de a közönséges aranyfa is remek. Említhetnénk a cserjés, nagytermetű hortenziákat, a labdarózsát, de a hólyagvesszők is kiválóak színes leveleikkel.
A Japán gyöngyvessző kiválóan használható alacsony sövénynek, s szinte egész nyáron virágzik
Természetesen azzal számolni kell, ha több fajtából épül fel az ágyás, nem mindnek azonos a növekedési erélye, de ez is fokozza a sokszínűséget, s ha valakit zavar megfelelő metszéssel nyírással nagyon jól kontrollálható. A cserjeágyások esetében a többszintűség is fokozhatja a játékosságot, a hátsó, nagyobb méretű takaró növények elé nyugodtan ültethetünk kisebb cserjéket, esetleg évelőket. Évelőkből is hatalmas a faj fajtaválaszték, bőven van lehetőségünk velük bővíteni a kertet, ráadásul léteznek kimondottan nagy méretű évelők, például egyes szellőrózsák, sisakvirágok, pünkösdi rózsák, amelyeket a második „vonalba” a kisebb cserjékkel felváltva is ültethetünk. A cserjeágyások szélességével is szabadon játszhatunk, ha kevesebb gyepes felületet szeretnénk a növények több sorba ültetésével egész széles, de látványos ágyások is kialakíthatóak. Figyeljünk mindig a növények méretére, előrébb mindig az alacsonyabbak kerüljenek. Keskeny sövénynél szóba sem jöhetnek a tuják, a klasszikus sövények közül a fagyal, vagy a gyertyán viszont nagyon keskenyre is megnevelhető. A legtöbb cserje is megfelelő metszés mellett keskenyen tartható, így a kisebb kertekben sem kell lemondani a változatos térhatárolásról.
A hólyagvessző nem csupán virágjával de színes lombjával is feltűnő jelenség,
s nagyon szép, sűrű cserjét képez
Egy fontos kérdés van még hátra a téli időszak problémája, nevezetesen sokan ragaszkodnak az örökzöld elválasztókhoz, s ezért is választják a tujákat. Két válasz is lehetséges, egyrészt az ágyásba való cserjék között is találunk örökzöldeket, másrészt nem mindenhol kell ragaszkodni az örökzöldekhez. A lomblevelű cserjék között több örökzölddel is lehet találkozni, említhetnénk a korallberkenyét, babérmeggyet, fagyalt, tűztövist, egyes borbolyákat, magyalokat, puszpángokat, némelyeik bangitát, mindegyikük remekül mutathat egy cserjeágyásban. A lombhullatók között is lehet olyat találni, amelyek télen is látványosak, a színes vesszős somok vesszőtömege levél nélkül is látványos, de a homoktövis termésekkel berakódott vesszei is szépek. A bangiták között találunk olyan fajokat, amelyek ugyan lombhullatók, de nagyon korán már februárban virágoznak, így csempészve egy kis színt a téli sövénybe.
A babérmeggy virága különleges látványosság tavasszal
A leírtak alapján talán minden kertben érdemes elgondolkodni, hogy a térhatárolást ne mindig a klasszikus tuja megoldással oldjuk meg, hanem a növények adta változatosságot kihasználva egy szebb, izgalmasabb összképet sikerüljön kialakítani.