A globális felmelegedés időszakát éljük, napjainkban zajlik a klímaváltozás, természeti katasztrófák fenyegetnek… Gondolom mindenki számára ismerős címek, az elmúlt évek talán legdivatosabb témái a médiában. De nem kell az újságokra, híradókra hagyatkozni, hogy érezzük, valahogy nem olyan az időjárás körülöttünk mint megszoktuk. A nyár forróbb, a tél enyhébb, alig hull csapadék, a tavasz néha egy hétre rövidül. Nem szeretnék klimatológiai elemzéssel untatni senkit, hiszen nagyon bonyolult folyamatokról van szó, viszont pár dolgot érdemes leszögezni. Bár klímaváltozásról beszélünk, az éghajlat nem állandó dolog, hanem folyamatos változásban van, azonban az elmúlt években ezek a változások érezhetőbbek lettek. A változás szót is óvatosan kell kezelni, hiszen nem tudhatjuk, hogy ez egy tartós tendencia, vagy csupán egy időjárási kilengés (a pontos mérési adatokat általában az elmúlt száz év értékeihez szokás viszonyítani, de gondoljunk bele, ez milyen kis idő a föld történetében). Különböző modellek segítségével igyekeznek az elkövetkező évtizedek időjárását meghatározni, de ezen eredményeket nem lehet teljes biztonsággal kezelni. Egyes forgatókönyvek 2050-re hazánkban akár 25-33%-os csapadék csökkenést is prognosztizálnak.
De vajon kell-e kertészként tartanunk valamitől, fenyegeti-e valamilyen veszély a kiskertünket? A válasz nem egyszerű, de egy alaptételt jó ha sosem felejtünk el, jobb félni mint megijedni.
A napjainkban megélt változásokat kár is lenne tagadni, mindenki érzi őket. Elég ha visszatekintünk az elmúlt 1-2 évre. Mi is történik pontosan időjárásunkkal? A telek enyhébbek lesznek, és kevesebb csapadék jellemző majd, de néha hirtelen komoly fagyok is előfordulhatnak. A nyár melegebb lesz (érdemes megfigyelni hogyan emelkedik a hőségriadós napok száma), és itt is kevesebb csapadék fog hullani, az átmeneti évszakok, azaz a tavasz és az ősz jelentősége és időtartama pedig csökkenni fog, azaz hirtelen lesz az átmenet a télből nyárba. A csapadék nagy problémája annak csökkenő mennyisége és rossz eloszlása, azaz egyszerre hullik le nagyobb mennyiség, majd utána hosszabb ideig szárazság várható.
Ezeken felül az időjárási szélsőségeket emelném ki, amelyek a kertekre is veszélyt jelentenek. Ez jelenthet akár olyan hirtelen jött nagymennyiségű csapadékot, erős, viharos szelet, jégesőt, ónos esőt, amelyekre nem nagyon lehet felkészülni és komoly károkat képesek okozni növényeinkben. De szélsőségnek tekinthetjük, hogy egyik évben nagyon csapadékos a nyár, míg a következő évben hatalmas szárazságot tapasztalunk.
Nem szeretnék pánikot kelteni, hanem logikusan gondoljuk végig gondoskodó kertészként mit tudunk tenni, mik a lehetőségeink. Nagyon sok tévhitet hallani, egyik ezek közül, hogy sokan nem mernek újabb növényeket ültetni, hiszen nem lesz érdemes. Szerencsére ez nem igaz.
A növények számára sem könnyű a klíma megváltozása, leginkább a korábban már említett szélsőségek lehetnek problémásak számukra, a klíma folyamatos változása kevésbé. A növények nagy része ugyanis nagyon jó alkalmazkodó képességgel rendelkezik. A tapasztalatok szerint a sok évig elő növények, például a fák, cserjék viszonylag jól tűrik a környezeti feltételek változását, tehát nem kell attól félni, hogy a klímaváltozás következtében tömeges fapusztulás várható.
A rövid életű, egyéves növényekre pedig a gyors alkalmazkodás jellemző, hiszen csak azok az egyedek maradnak életben (hoznak magot), amelyek képesek a megváltozott feltételek között is szaporodni. A természetes folyamatokat ráadásul az emberi tevékenység is befolyásolja, hiszen a folyamatos nemesítés egyik célja, a minél nagyobb haszon (szebb virág, bővebb termés) mellett épp a környezethez való jobb alkalmazkodás. Szinte minden növényfajból jelentek meg újabb fajták, amelyek egy szárazabb nyáron is bő termést hoznak. A zöldségek esetében minden fajból teljes szortiment áll rendelkezésre, az intenzíven sok öntözéssel termeszthető fajtáktól, az extenzív, száraz körülmények között is kielégítő termést adó fajtákig.
A nemesítésen túl, számos olyan eszközünk van, amely segít megvédeni kiskertünket. Talán a legfontosabb az öntözés, amelynek segítségével a száraz, páraszegény időszak is átvészelhető. Szintén sokfelől hallottam, hogy azért nem ültetnek fenyőféléket, mert úgyis elpusztulnak (egy érdekes adat, miszerint évről évre csökken a hazánkban eladott fenyők száma). Egyrészt öntözéssel a legtöbb fenyő kiválóan fog továbbra is fejlődni, másrészről léteznek melegkedvelő, szárazságtűrő fenyőfajok is. Itt egy tévhitet el kell, hogy oszlassak, miszerint fenyőfélék csak a hűvös, északi tájakon élnek, bizony a kontinentális klímán, de akár a mediterrán területeken is számos honos fenyőfaj található. Érdemes csak Róma belvárosát felidézni, még a Colosseum körül is fenyőket lehet látni.
Hallani olyan ötleteket is, hogy megváltozott klíma lehetőséget ad az egyre inkább terjedő mediterrán növények ültetésére, némelyek már a spanyol sugárutakhoz hasonló pálmasorokat vizionáltak. Ez valóban nagyon jó ötlet, de ne felejtsük el, hogy bár a nyarak egyre inkább hasonlítanak a mediterrán országok nyarához, a teleink jóval hűvösebbek annál, ezért nem javasolt ezen növények kiültetése, pontosabban a hideg időszakban továbbra is megfelelő teleltető helyre kell őket szállítani.
Valószínleg többféle hazánkban kevésbé ismert új növény is meg fog jelenni a kertekben, amelyet pozitívumként élhetünk meg, hiszen az eddig sem szerény hazai dísznövény szortiment tovább bővülhet. De legyünk korrektek ennek is lehet árnyoldala, némely dísznövényként betelepített növény „megszökhet” a kertekből és gyomosítani kezd, így akár komoly károk keletkezhetnek védett területeinkben is (sajnos a jelenség nem új keletű, már számtalan példát láthattunk rá, többek között az aranyvessző is számos baj okozója). Ezért kell körültekintően eljárni új növények honosításakor.
Negatív következmény lehet, hogy olyan új károsítók is megjelenhetnek, amelyek eddig nem okoztak problémát, egy részük már jelen volt korábban is, csak nem tudott számottevő kárt kifejteni, nagy részük pedig délről húzódik fel, hisz immáron számukra is kedvezőek a feltételek. Velük fel kell venni a küzdelmet, de tapasztalat, hogy természetes ellenségeik is előbb-utóbb megjelennek, sajnos itt van egy kis időbeli eltolódás, így sokszor a védekezésre az első lépéseket nekünk kell megtenni. A károsítók ellen fontos a folyamatos ismeretbővítés, hiszen csak úgy tudunk ellenük hatásosan küzdeni, ha ténylegesen tudjuk, mivel is állunk szemben.
Érdekes feladat lesz továbbá a kertépítők számára az új kertek kialakítása. A fajtaváltás sok esetben elkerülhetetlen. A komoly hideghatást igénylő növények kiszorulhatnak a telepített növények közül, sok szárazságtűrő növény újra előtérbe kerülhet. Elképzelhető, hogy csökkenni fognak a gyepfelületek (hiszen a szép gyep rettentő vízigényes), helyette más gyeppótlók alkalmazása lehet megoldás. Mindenképp várható, hogy a pozsgás növények nagyobb szerephez jutnak, előnyös tulajdonságaikat kezdik egyre többen felfedezni, remélhetőleg sokan rájönnek milyen sok célra kiválóan alkalmazhatóak.
Azokban a kertekben ahol öntöző rendszer kiépítésére van mód, még tovább fognak tágulni a lehetőségek, míg az öntözés nélküli kertek, parkok, közterületek esetén valószínűleg szűkülni fog a mozgástér a telepítések során.
Igazi kihívásokat a klímaváltozás a kertészeti termesztésben fog hozni, hiszen a kertészeti szektor sokak megélhetését biztosítja, s egyben a lakosság megfelelő élelmiszer ellátásának is a megalapozója. Így itt továbbra is fenn kell tartani a lehető legjobb minőséget és a termelékenységet, hogy az élelmiszer ellátás biztonsága megmaradjon, a hazai kertészet véleményem szerint a legjobb úton halad ez irányba.
Ezek mind óriási kihívások, de logikus gondolkodással, a kertészeti lehetőségek, és a klimatikus viszonyok ismeretében úgy vélem az esetlegesen felmerülő problémák mind megoldhatók lesznek.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a klímaváltozástól nem kell megijedni, helyén kell kezelni a jelenséget és megtenni a szükséges lépéseket.