A tél virágzó díszei
Januárban a fagyok közepette a szobában még elő-elő fordul egy-két színes növény, az ablakon pedig jégvirágot láthatunk, kertünkben azonban virágzó növénnyel találkozni vajmi kevés esélyünk van. Szerencsénkre léteznek olyan növénycsoportok, amelyek még a hideg téli napokon is képesek virágjukkal elkápráztatni minket. Közülük emelném ki az erika vagy magyarul hanga féléket, amelyek méltán nagyon népszerűek.
A világot járva sok erikafélével találkozhatunk, gyakorlatilag Fokföldtől Európáig mindenféle élőhelyet színesítenek. Jogosan teszik fel a kérdést, miről is ismerhetjük meg az erikaféléket? Közös jellemzőjük, hogy örökzöld tűlevélszerű levelekkel rendelkeznek, viszonylag kis méretű, elfásodott szárú cserjék, törpecserjék, színes, sok apró virággal. Van egy további tulajdonságuk, amit viszont fontos ismerni mindenkinek, aki kertjében szeretné tudni őket, nevezetesen, hogy nem szeretik a meszes talajokat, csak savanyú kémhatású talajon érzik jól magukat. Ez azt jelenti, hogy hasonlóan a rododendronokhoz, áfonyához, hortenziához, nem minden kertben fognak gyönyörűen virítani, de általában egy kis talajcserével, savanyúbb virágföldet vagy tőzeget töltve az átlagosnál jóval nagyobb ültető gödörbe, meg lehet oldani ezt a problémát. Hiába, itt is elmondhatjuk, hogy a szépségért szenvedni kell.
De térjünk vissza az erikákhoz, hogy pontosan melyik fajaikat láthatjuk otthon a kiskertben. Leggyakrabban a hússzínű erikával (Erica carnea) lehet találkozni, amely egy 15-25 cm magas, örökzöld, törpecserje. Nagyon szép és rengeteg virágot hoz, amelyek fajtától függően lehetnek fehérek, rózsaszínűek, vagy enyhén vörösesek (innen is ered a hússzínű megnevezés). A virágok nagyrésze már ősszel megjelenik, legkésőbb december-januárban ki is nyílnak és egészen tavaszig virágoznak. Külön kiemelném, hogy a hússzínű hanga a legkevésbé érzékeny a meszes talajokra, tehát különösebb erőfeszítés nélkül is díszítheti kertünket. Nagyon sokrétűen használható növény, ugyanis alacsony magassága, örökzöld jellege, és bokrosodó, szétterülő habitusa remek talajtakaróvá teszi. Gondoljunk csak bele, örökzöld levelével egy egész évben mutatós zöld „párna”, amit a téli időszakban megkoronáz virágaival. Régebben egyes kertekben egész ágyásokat alakítottak ki belőle, ilyenkor januárban egy virágzó mező jelezte a helyét. Sziklakertekben, ládákban is optimális növény, viszont oda kell figyelni a „megrendszabályozására” ugyanis könnyen el tud terülni az egész sziklakert fölött, de egyre népszerűbb temetőkben, balkonládákban is. Volt szerencsém látni egy-másfél méter átmérőjű foltokat, amelyek egy hússzínű hanga növényből álltak, és bizony nagyon látványosak voltak.
Hozzá nagyon hasonló az örökzöld hanga (Erica darleyensis). Itt a név becsapós lehet, hiszen a többi erika is örökzöld, csak neki nevében is szerepel. Jellegében nagyon hasonló az előbb említett hússzínű hangához, viszont méreteit tekintve annál lényegesen magasabb, akár 40-60 cm is lehet. Ez némileg csökkenti az alkalmazási területeit, ellenben nagyon szép kisméretű szoliter nevelhető belőle. Virágai az enyhébb téli napokon, legkésőbb január vége felé nyílnak ki (bár a korábban megjelenő bimbók is látványosak) jellemzően fehér és mályva színűek.
Korábban virágzó erika féle a vékony hanga (Erica gracilis), amelynek különösen szép rózsaszín, fehér, vagy halvány pirosas virágai már szeptemberben megjelennek és az első komoly fagyokig a növényen is maradnak. Télre viszont virágai elszáradnak, de a kis, száraz, haranghoz hasonlító virágok is kedves látványt nyújtanak. Hazánkban néha a kemény telet nehezebben viseli. Kiegyenlítettebb klímájú országokban (például Angliában, ahol az erikáknak hatalmas kultúrája van) a többi erikához hasonlóan örökzöld törpecserjeként tartják számon, nálunk néhány helyen egyéves növényként említik. Kicsit védettebb helyen a tapasztalatok szerint gond nélkül kitelel.
Az eddig említett erikák mind viszonylag alacsony növésűek és örökzöld leveleik mély, haragos zöld színűek. A cserjés hanga (Erica arborea) más, ugyanis örökzöld levelei nagyon világos, élénk zöldek, amely már messziről megismerhetővé teszi. Ráadásul méretei folytán is kiemelkedik a többiek közül, általában másfél méter magas cserjévé növekszik, de akár elérheti a két métert is. Ezen tulajdonsága miatt kifejezetten alkalmas ágyások háttér növényének, területek lezárására, vagy akár falak eltakarására. Természetesen ő is nagyon szép virágokat hoz, amik hófehérek és tél végén jelennek meg, mikor már a komoly fagyok elmúltak és tavasz végéig a növényen maradnak. Virágainak kiváló illatát nem csak a kertbarátok de a méhek is nagyra értékelik. Érdekessége, hogy bár savanyú talajon érzi jól magát és ott fejlődik a legjobban, a meszes talajokkal szemben is megbocsájtó, azaz a legtöbb kertbe ajánlható. (A természetes kiválasztódás eredményét láthatjuk itt is, gyakorlatilag kiszorult eredeti élőhelyéről a savanyú, tápdús talajokról, a gyorsabban növő konkurensei miatt, de tudott alkalmazkodni és a rosszabb, kevésbé savanyú talajokon is életben maradt.) A növény nagy méretei miatt érzékeny a téli erős, jeges szelekre, azoktól legjobb megóvni. A legjobb elővigyázatosság, ha megfelelő, szélvédett helyre ültetjük.
Az erikafélékhez tartozik még egy nagyon érdekes növény, amely rendszeresen kimarad a felsorolásokból, pedig érdemes vele is foglalkozni. A csarabról (Calluna vulgaris) lenne szó, amely hazánk egyes részein honos, de egyben Norvégia nemzeti virága is. Nagyon szép tömött cserjévé fejlődik, jellemzően 20-40 cm magas lesz. Levelei az erikákhoz hasonlóan tűlevélszerűek, de nagyon szorosan állnak, és a növény hajtásrendszere is felfelé álló. A növény fő díszét nagyon sűrűn álló lilás vagy rózsaszínes virágai adják, amelyek nyár végén jelennek meg és egész ősszel díszítenek. Bár a virágok télen elszáradnak, olyankor a növényen maradnak így kiemelve őt. Érdemes róla tudni, hogy gyógynövényként is számon tartják, számos készítmény alapanyagául szolgál. A kertben figyeljünk rá, hogy az erikákhoz hasonlóan csak savanyú talajban érzi jól magát!
Az erikafélék közül a kert szinte minden részébe tudunk optimális növényt választani. Nagyon jó tulajdonságuk, hogy gyakorlatilag kora ősztől késő tavaszig találhatunk köztük virágzó fajtákat, amelyek nagyon fel tudják dobni kertünk hangulatát. Ültetéskor figyelembe kell venni a virágzási időt, hogy lehetőleg minél több ideig legyen virágzó a kertünkben, de egy szép növénykompozícióhoz a méretekről sem szabad elfelejtkezni, hiszen mint láthattuk a törpe, kúszó fajták 15 centiméteres magasságától, akár másfél méteres cserjéig is találhatunk közülük fajokat. Az esztétikai szempontok mellett a már említett talaj problémára is fokozottan figyelni kell, azaz a kivételektől eltekintve kizárólag savanyú talajba ültessük őket. A savanyú közegek is hajlamosak a környező talajrészekből és az öntöző vízből „visszameszeződni”, ezért hasznos lehet ha csapadékvízzel öntözzük őket, és nagyobb foltban cserélünk talajt.
Nagyon színpompás és intenzív látványt nyújtanak a külön erika ágyások, ha van rá hely a kertben, érdemes készíteni egyet. A különböző nagyságú, színű erikák fergeteges látványt nyújtanak, ami a téli időszakban semmihez sem hasonlítható.
Csarab (Calluna vulgaris)