A kertkultúra fejlődése során elég hamar elkezdtek egymástól elválni a különböző funkciókkal rendelkező kertek, kertrészletek. Gondolok a klasszikus díszkerti részekre, a mediterrán kertekre vagy akár a gyümölcsöskertre. Az elmúlt években lehet tapasztalni egy örömteli jelenséget, hogy sokan már nem látják ilyen élesen a határokat. Gyakran látom, hogy a gyümölcskert és a díszkert közötti vonal kezd elmosódni. Ezt sokan rossznak vélik, hiszen a gyümölcstermő növényeket roppant problémás és szemetelő növényeknek tartják, amelyekkel nem akarják elrontani a díszkertet. Itt két tévhitet is el kell oszlatni. Egyrészről a „klasszikus” gyümölcstermő növények, gondoljunk itt elsősorban a gyümölcsfákra, nem olyan problémás növények, ahogy sokan hiszik, egyes fajok, fajták, már minimális törődéssel is szép termést hoznak, ráadásul a virágzási időszakban legtöbbjük olyan látványt nyújt, amellyel akár a legszebb dísznövények közé is kerülhetnének. A termésérés időszakában valóban okozhatnak  némi koszt, a megoldás annyi, hogy időben le kell szüretelni a gyümölcsöket, a lehullottakat pedig össze kell szedni. Így nem csupán díszítő értéke, hanem haszna is lesz a fának. A másik tévhit a gyümölcstermő növényekről, hogy kizárólag gyümölcsfákban gondolkodunk. Egyrészt sok díszfának is ehető a termése, másrészről sok olyan cserje méretű növény létezik, amelyek termése ehető, sőt kimondottan ízletes.

Itt bizonyára mindenki a legtöbb házikertben elterjedt bogyós gyümölcsökre gondol, amelyek nem véletlenül olyan kedveltek. A ribiszke méltán híres magas vitamin és szárazanyag tartalmáról, mind piros és fekete színű fajtái, sőt a fehéres muskotályos ízű fajtái is egyre elterjedtebbek. Érdekesség, hogy a ribiszkéknek dísznövény fajtái is léteznek, amelyek azonban nem hoznak termést. A gyümölcstermő fajták bokra is esztétikus, díszkertbe nyugodtan ajánlhatóak. A köszméte vagy közkeletű nevén egres is ízletes gyümölcs, jellemzően magastörzsre oltva kerül forgalomba, így szüretelni is könnyű róla. Egyedüli nehézséget a növényen található tövisek okoznak, így olyan helyet kell neki keresni, ahol nem érünk hozzá gyakran a növényhez. A málna és a szeder is közkedvelt gyümölcsök, viszont habitusukból kifolyólag valamilyen szintű támrendszert igényelnek. A szeder hatalmas növekedési eréllyel rendelkezik, ha masszív támrendszert építünk neki, akár sövényként is remekül működhet. Málnából és szederből is kaphatóak folytontermő fajták, amelyek akár egész nyáron ellátnak minket friss gyümölccsel, gyakran olyan bőségesen, hogy nem is tudjuk hová tenni. Itt megjegyezném, hogy remek pálinka készíthető belőle, így tudjuk a téli napokra is tartósítani a gyümölcs zamatát. A bogyós gyümölcsök között létezik egy különleges faj, a josta, amely hazánkban sajnos kevéssé ismert. A josta esetében egy, a fekete ribiszke és a köszméte mesterséges keresztezése következtében létrejött növényről van szó, amely mindkét szülő faj előnyös tulajdonságait megtartotta. A cserje nagyméretű, akár 2 méteres is lehet, a termései kb. másfél centiméter átmérőjűek, szőrtelenek és kellemesen ízletesek.

Túl a közismert gyümölcs cserjéken talán nem is hinnék, mennyi ehető termésű cserjét lehet találni és kiültetni örömünkre a kertbe.

Az  úgynevezett erdei gyümölcsöknek hatalmas rajongó tábora van, s egyre többen gondolják úgy, ezekből szeretnének többet is fogyasztani, így kertjükbe is betelepítik őket. Lassan a faiskolai termesztésbe is bekerülnek, egy alapos szelekció után, így sikerül a nagyobb, finomabb termésű egyedeket szaporítani. Közülük kiemelném a húsos somot, talán sokan kóstolták a kirándulók közül. Az őszi séták gyümölcse a kökény, igazából akkor finom ha a dér már megcsípte. Nagyon finom lekvár vagy pálinka készíthető belőle, a kertészkedők kedvét legfeljebb rengeteg tövise veheti el. Használata megfontolandó akár kerítést helyettesítő sövényként is, garantáltan áthatolhatatlan falat fog képezni. Kedvelt erdei növény az egybibés galagonya (a galagonyák között egyéb számos dísznövény faj és fajta található), egyrészt virágából, terméséből gyógyteát készítenek, de termése frissen is fogyasztható, és kiváló lekvár alapanyag. Ritkán lehet találkozni az erdőjárások alkalmával vadkörtével is, bár az előző növényekhez képest nagyobb méretű, tavasszal nagyon szép látványt nyújt, ősszel pedig fanyar terméseivel örvendeztet meg minket. Süsü a sárkány nagyon kedvelte a termését, higgyék el meg lehet szeretni, de feldolgozott formában még kellemesebb.

A vadrózsák is különleges csoportot képviselnek, szinte megszámlálhatatlan fajjal és változatban képviseltetik magukat hazánkban, viráguk mindig gyönyörű és legtöbbször termést is hoznak, amelyet csipkebogyó néven ismerhetünk. Érdekesség, hogy a közönséges útszéli gyepűrózsának is létezik tüskementes változata, amely lényegesen megkönnyíti a csipkebogyó szüretet.

Ugyan nem erdei növény, hanem a homokos pusztákról származik, de a legutóbbi időben számtalan forrásból hallhatunk a homoktövisről. Fő díszértékét narancssárga bogyói jelentik, amelyek nagyon magas C-vitamin tartalmúak és remek immunerősítőek. Finom üdítő, lekvár, befőtt készíthető belőlük, az egyedüli probléma csupán szüretelésük, ugyanis a homoktövis nevét is méretes töviseiről kapta, amelyek szinte körülölelik a bogyókat. Ha homoktövist ültetünk figyeljünk, hogy vannak termős és porzós példányok a sikeres termesztéshez mindegyikre szükségünk lesz, illetve olyan helyet válasszunk neki (lehet az a kert legmostohább talaja is), ahol marad számára hely terjeszkedni. A termés szedését sokan sokféle technikával próbálgatják, de semmiképp sem könnyű elfoglaltság.

Sokkal barátságosabb (és véleményem szerint szebb növény) az áfonya, amelynek kellemes gyümölcsét talán senkinek sem kell bemutatni. Dísznövényként is elsőrangú, hiszen virágzáskor, vagy az őszi lombszíneződéskor különösen szépen néz ki. Hazánkban elsősorban a kék áfonya különböző változatai terjedtek el. Az áfonyák esetében ki kell emelni, hogy nem bírják a meszes talajokat, ott szinte esélytelen, hogy életben maradjanak, kizárólag savanyú közegben élnek. Ha a kert talaja nem savanyú (sajnos a Kisalföld nagy része meszes talaj), akkor vagy nagyméretű dézsában kell nevelni, vagy a kert azon részében ahová ültetni szeretnénk talajcserét kell végezni. Ez jelentős többletmunkával jár, az áfonya azonban megéri a befektett több energiát.

Ha nem szeretnénk ennyit vesződni az áfonyával jó választás lehet a fekete berkenye. Beltartalmi értékei szintén magasak, vitamin és antocianin tartalma kiemelkedő. Terméseit frissen, lekvárként, gyümölcsléként is élvezetes fogyasztani, és a cserje is  kellemes díszértékű.

A héjas gyümölcsöket sem szeretném elfelejteni, hiszen termésük különösen értékes, a konyhában fontos alapanyagokat szolgáltnak, de frissen fogyasztva is nagyon egészségesek.

A diót említve nem okozok senkinek meglepetést, hisz a legtöbb kertben már megtalálható, de mandula miért nem örül ugyanekkora népszerűségnek? Kora tavasszal gyönyörű virágpompába burkolózik és nem nevel nagyméretű fát, így kisebb kertekben is kényelmesen elfér.

A szelídgesztenyéből készült édességek biztos sokak kedvencei között szerepelnek, mégis kevés kert vendége ezen méltóságteljes, szép fa. Sajnos a talajjal szemben ő is igényes, a meszet nem kedveli, de savanyúbb talajú kertek különleges és méretes dísze lehet.

A héjas gyümölcsök közül különösen ajánlható a mogyoró, amely inkább cserje termetével befér a kisebb kertekbe is.  Mogyoróból számtalan fajta közül lehet választani, említheném a vörös levelű vérmogyorót is, amely túl azon, hogy vérvörös levelei dekoratív színfoltot hoznak a kertbe, termései is ugyanolyan finomak, mint a hagyományos mogyoróé. De mondhatnám a csavart mogyorót is, amelynek vesszei dugóhúzó alakzatban növekednek, így nagyon érdekes látványt nyújt. A mogyorónak egy különleges rokona a törökmogyoró, amely egy közepes méretű, gyönyörű kúpos koronát nevelő fa. Termései hatalmas kupacsokban helyezkednek el, és kellemes pikáns ízűek, a cukrászok nagyon szívesen használják.

Az ehető termésű növények között több mediterrán származású is él a magyar kertekben, ők azonban kicsivel nagyobb figyelmet érdemelnek, hiszen a kemény telek nagyon megviselhetik őket. Közülük talán legismertebb a füge, számtalan kertben láthatjuk már, egy nagyon kellemes gyümölcs. Hideg teleken sajnos tövig visszafagy, de a legtöbb esetben tőből újra kihajt, a növény nem pusztul el, viszont a visszafagyás utáni évben a terméseit nem tudja beérlelni. Célszerű a kert védettebb, melegebb zugába ültetni, amennyire lehet télen takarni.

A mediterrán növények közül a kivi is említést érdemel, a  melegebb fekvésű kertekben jól érzi magát, bár némi fagykárt így is szokott szenvedni. Jellegéből adódóan futónövény, ezért valamilyen támrendszer mellé érdemes ültetni.

Ritkább, de egy különösen szép növény a gránátalma, amelynek virágai egyszerűen gyönyörűek, termései pedig különösen finomak. Sajnos ő a hazainál melegebb és kiegyenlítetteb klíma növénye, így csak tényleg védetebb helyekre, igazi mediterrán zugokba érdemes ültetni, ahol a megszorul a meleg levegő, vagy éppen egy rosszabb hőszigetelésű épület „segít” neki átvészelni a hideg napokat.

Érdekesség és egyáltalán nem gyümölcstermő növényként tekintünk a fügekaktuszra, pedig mégsem hiányozhat ezen összeállításból. Kiváló szárazságtűrése miatt akár nyaralók kertjének is optimális növénye lehet, ráadásul élnek hazánkban is télálló fajai, amelyek még ehető termést is nevelnek.  A termést leszedés után meg kell hámozni, hogy a tüskéket eltávolítsuk. A gyümölcs húsa lédús, frissítő hatásű, de vigyázzunk, sok apró és kemény magra benne. A növény elismertségét jelzi,  hogy az indiánok egyik legfontosabb táplálékát tisztelhetjük a fügekaktuszban.

A mediterrán növények között is igazi különlegesség a golgotavirág, amelynek termése a marakuja. A golgotavirág egy kúszónövény, amely mindenkit levesz a lábáról feltűnő virágaival, és fantasztikus ízű gyümölcseivel. Hazánkban sajnos nem telel ki, ezért dézsanövényként praktikus tartani, így télre be tudjuk vinni a teleltető helyre, de télikertekben is remekül mutat.

Visszatérve a kertbe, létezik több olyan cserje is, amely valamiféle termést hoz, bár azok fogyasztása nem általános. Ilyen a japánbirs is, amely egy nagyméretű cserje, dekoratív színes virágokkal és citromsárga almára, birsre hasonlító termésekkel az őszi időszakban. Ezek a termések különösen kemények és savanyúak, így frissen nem nagyon fogyaszthatóak, de kompóthoz keverve kellemes pikáns ízt ad neki.

Más díszfák termése is ízletes, kiemelném a berkenyéket, akik szintén kellemes terméssel rendelkeznek. Nehéz róluk általánosságban beszélni, ugyanis egy nagyon változatos, önmagukkal könnyen kereszteződő nemzetség, így sokféle változatukkal lehet találkozni. Termésük egy kisméretű almatermés, legtöbbször kellemesen fanyarkás.

Érdekes átmenetet képvisel a díszfák és a gyümölcsfák között a naspolya, ugyanis nagyon dekoratív  virágzáskor, később a fa habitusa levele is szép díszfává teszi, de termése a naspolya is egy nagyon egészséges, finom gyümölcs, igazi vitaminbomba a téli napokra.

Kicsit kilóg a sorból az ostorfa, amellyel leginkább útsorfaként találkozhatunk. Termése ugyan ehető és nagyon kellemes sütőtök ízű, de olyan kicsi, és ehhez képest hatalmas a magja, hogy jól lakni senki sem fog tőle. Viszont kellemes ínyencség, de számítsunk rá, hogy a falatokért meg kell küzdeni a kert madaraival, ugyanis ők is előszeretettel fogyasztják.

Talán az eddig leírtakból is látszik számtalan olyan növény létezik, amelyeket dísznövényként is ültethetünk kertünkbe, miközben termésük értékes, és akár frissen, akár valamilyen feldolgozott formában gyümölcsként felhasználhatjuk. A kisebb kertek tulajdonosainak jó hír ez, hiszen nem kell lemondaniuk a saját gyümölcsösről, miközben egy szép dísz kertben élhetik mindennapjaikat. Mindezek mellett ne felejtkezzünk el a felsorolt gyümölcsök különösen egészséges voltáról sem.

 

 

 

Ehető termésű növények