A zöld színt mindenki a növényekkel azonosítja, hiszen alaptétel, hogy a növények zöldek. Ez szerencsére nem állja meg teljesen a helyét, így akár a természetben akár a kertekben is sokkal több színnel találkozhatunk. Nagyon sok növény rendelkezik színes virágokkal, termésekkel, de bőven találhatunk különböző színű levelekkel rendelkező fajokat is. Ez különösen látványos a fák esetében, hisz nagyméretű, hatalmas lombtömegű növényekről beszélünk. Az őszi lombszíneződés természetes jelenség a fák között, ha azonban nem csak ősszel szeretnénk színt vinni a kertünkbe, érdemes a színes lombú fák közül választani. Felhívnám azonban a figyelmet, hogy ne essünk túlzásba, hiszen a túl sok és különböző színű fa alkalmazása könnyen szín orgiához vezethet, és nem impresszionista kifestő könyvet szeretnénk létrehozni hanem egy elegáns kertet. A színes lombú fák közterületi alkalmazása is megfontolandó, közparkok, sétálóutcák részére nagyon egyedi látványt kölcsönözhetnek. A levelek színét úgynevezett színsejtek, például a vörös szín esetében jórészt antociánok adják. Ezeknek a helyes működéséhez sok napfény szükséges, ezért a mélyebb színű növényeket napfényes helyre kell ültetni. Különösen a cserjék esetében jól megfigyelhető, hogy a színes, főleg vörös levelű cserjék árnyékban, félárnyékban kifakulnak és visszazöldülnek.
A legklasszikusabb, régóta használt és méltán népszerű díszfa, a vérszilva. Bizonyára Önök is sok helyen látták már, vérvörös leveleiről nagyon könnyű felismerni. Vérszilva megnevezés alatt több fajtával is találkozhatunk, az alapfaj a közönséges mirobalan szilva (Prunus cerasifera) és ennek egyes fajtái színes levelűek. A leggyakoribb a ’Nigra’ és a ’Woodi’ fajta, kettejük közül a ’Woodi’ levelei kicsit mélyebb színűek. A vérszilva nem nagy növésű fa, 5-8 méter az átlagos magassága, koronája gömbhöz nagyon hasonlít. Kora tavasszal rózsaszín virágai különösen dekoratívak és nem mellesleg remek illatuk is van. Általában termést is hoz (bár léteznek olyan egyedek, amelyek bőven virágoznak, de nem kötődik a virág így nem teremnek), a termése pirosas-bordós ringlószerű szilva, természetesen ehető. Ízre édeskés, lédús, sokan szeretik frissen, de kompótnak is kiváló és saját tapasztalataink szerint cefrének sem rossz, a pálinkának is kellemes ízt kölcsönöz. A termése miatt jól gondoljuk át hova ültetünk vérszilvát, szilárd burkolat fölé csak akkor telepítsük, ha termés éréskor folyamatosan tudunk gondoskodni a lehullott termések eltávolításáról!
Levélszínében hasonló, de jóval termetesebb és ritkábban telepített díszfa a vérbükk (Fagus sylvatica ’Atropunicea’). Megjelenésében nagyon hasonló a bükkfához, azonban mélyvörös levelei megkülönböztetik tőle. Nagyméretű fa, akár 20-30 méter magasságot is elérhet. A bükk alapvetően a hegységek fája, hűvösebb, csapadékos éghajlatot kedvel, a vérbükk számára is ez lenne optimális, de öntözéssel jól érzi magát településeink nagy részén is. A vérbükk levelei kihajtáskor sötétpirosak, majd barnáspirosak lesznek. Akár nagyon idős kort is képesek megélni, méltóságteljes, nyugalmat árasztó fák. Különleges fajtája a bükknek a csüngő vérbükk (Fagus sylvatica ’Purpurea Pendula’), ennek a levélszíne élénkebb a vérbükkhöz képest, ágrendszere viszont csüngő. Sajnos nagyon kevés helyen lehet vele találkozni, pedig több figyelmet érdemelne. A vérbükk ültetésekor annak későbbi méreteiről nem szabad elfelejtkezni, hiszen mint jeleztem, nagy méretű fákról van szól. Épp ezért a kertben is teret kell neki hagyni, ház elé, szűkösebb közterületekre, járdák mellé kevésbé javasolt.
Leginkább csak érdekesség, a vérbükk nagyon közeli rokona a következő faj, a kocsányos tölgy vörös levelű fajtája (Quercus robur ’Purpurascens’), igazából arborétumokon kívül nem is nagyon lehet vele találkozni. Valamivel kisebb, mint a kocsányos tölgy, így is 20 méter körüli magassággal büszkélkedhet. Gyakorlatilag minden másban a kocsányos tölgy jellemzőit viseli, így jól tűri a szárazságot, a hazai klímát, és nagyon nagy kort érhet meg. Levelei kihajtáskor sötétpirosak, bordók, majd később veszítenek színükből, fakó pirosak, enyhén barnásak lesznek.
Jóval gyakoribb és kisebb méretű a piros díszalma (Malus x purpurea). Itt igazából nem is egy fajról, hanem fajcsoportól és számtalan ahhoz tartozó fajtáról beszélünk. Megjelenésében hasonlít a klasszikus, termő almafákra, viszonylag kis méretű, alacsony, de széles fa. Levelei kihajtáskor pirosak, a nyár folyamán kicsit veszítenek színükből, nyár végére általában pirosas-zöldek lesznek. A fa hajtásai is vörösesek, barnásak. Tavasszal virágai a termő almákkal egyidőben nyílnak, nagyméretűek gyönyörű piros színűek. Nagyon szép apró, cseresznye méretű, piros almácskákat terem, amelyek akár karácsonyig a fán maradnak, további díszértéket adva. A piros díszalmának számtalan változata ismert, gyakori az oszloposabb, egyenes törzset nevelő alakja (Malus ’Van Eseltine’), nagyon szép a Malus ’Royalty’ sötétvörös virága, és feketésvörös termése. Magyar fajta a Malus ’Piroska’, amely a piros díszalmának egy csüngő koronájú változata, s ezért nagyon különleges jelenség.
Maradva továbbra is a piros lombszínnél nézzük meg a juharok népes családját. Köztudott, hogy a juharok nagyon alak és formagazdag társaság. Gyakorlatilag a nagyméretű fáktól, az egészen kis fákig, a zöld és színes levelűeken, gömbkoronásokon át, nagyon sok féle él belőlük, szinte minden helyre lehet találni közülük olyat, ami remek választás lehet. A vörös levelűek közül említést érdemelnek a korai juhar fajtái (Acer platanoides ’Crimson King’ és Acer platanoides ’Fassens Black’). A korai juhar közepes méretű fa, 15-20 méteres magasságot ér el. Nagyon szép egyenes törzset nevel, így akár utak mellé is alkalmazható. Tavasszal sárgás, illatos virágai is külön díszt jelentenek, amelyek kis sárga bogernyőkben állnak, ha elérhető magasságban vannak, érdemes megszagolni őket. Az említett két fajta közül a Fassens Black levélszíne fénylő feketésvörös, nagyon mély, méltóságteljes, a Crimson King világosabb, sötétvöröses, de tompa és nem fénylő. Szárazságtűrése jó mindkét fajtának, külön kiemelném gyors növekedésüket.
A hegyi juhar vörös levelű fajtáját (Acer pseudoplatanus ’Purpurascens’) sem szeretném kihagyni. A korai juharhoz hasonló növekedésű, annál talán egy kicsivel magasabbra növő fa. A virágzatai nagyon szépen lecsüngenek, külön látványosságot adva ezzel a növénynek. Érdekesség, hogy az alapfaj, a zöld levelű hegyi juhar hazánkban is honos, bükkökkel, tölgyekkel képez erdőket. A vörös levelű díszváltozata nagyon elterjedt, ugyanis még a korai juharnál is jobban bírja a városi körülményeket, a szárazságot, rossz levegőt, sózást, így túl azon, hogy nagyon szép kerti díszfa, akár utcára is ki lehet ültetni, feltéve ha rendelkezünk elég hellyel.
Kicsikét elszakadva a vörös levélszíntől, de maradva a juharoknál megemlíteném a korai juhar Drummondi fajtáját (Acer platanoides ’Drummondi’), amely nagyon hasonló az alapfaj korai juharhoz, viszont minden levele szélén, mintegy 1 centiméter széles sávban egy fehér csík található. Nagyon látványos, ahogy minden levél szélső egyharmada körkösen fehér, a közepe pedig zöld.
Jóval kisebb méretű, így több helyre ültethető a tarka levelű zöld juhar (Acer negundo ’Flamingo’). Ez igazából cserjeként is nevelhető, de inkább tekinthetjük kis fának a 3-5 méteres magasságával. A zöld juhart könnyű megismerni összetett leveleiről, a Flamingo fajta levelei fehértarkák, levélkéinek széle tavasszal, kihajtáskor rózsaszínes, nyár közepére a levél közepe fehérré változik. Az árnyékot nem szereti, inkább napos helyre ültessük, viszont ezen kívül egy kevésbé igényes fa, nedvesebb, de szárazabb területeken jól érzi magát. Lehet törzsre is nevelni, ilyenkor inkább fákhoz hasonlít az alakja, de az alsó ágakat meghagyva, már tőből is hajlamos több ágat nevelni, ilyenkor inkább cserjeszerű lesz a fa kinézete.
A kis méretű juharok közül nagyon népszerű a japánjuhar (Acer palmatum ’Atropurpureum’), amely különleges alakjával, levélszínével, sok kertbarát szívét nyerte meg. A japánjuhar esetében is inkább kisebb fáról beszélhetünk mint cserjéről, de ő sem növekszik nagyra, 3-4 méter az átlagos magassága. Levelei jelentősen kisebbek, mint a többi juharé, karéjosak, színe nagyon szép élénkpiros. Sajnos kicsivel igényesebb, mint az eddig említett fák, a tűző napot kevésbé szereti és száraz helyeken sem fejlődik jól, illetve nehezen viseli a meszes talajokat, próbáljunk meg részleges talajcserét végezni savanyú közeggel. Bár kis méretű, nagyon magas életkort elérhet, ilyenkor törzse nagyon szépen vastagodik, gyönyörű ágrendszert fejleszt, szinte bonsaiként mutat kertünkben a nagy fák mellett. Elsőrangú szoliter, minden kertben remekül mutat. A fővárosban a Margitszigeten több nagyon szép és koros példányt is megcsodálhatnak belőlük.
Ha böngészgetnek a növények között lehet még találni színes levelű fákat, most elsősorban azokra koncentráltam, amelyeket gyakrabban számban használnak, sok helyen lehet velük találkozni, így sokak számára lehet ismerős. A növényültetési kedv azonban egy divat is egyben, amely időnként változik, így természetesen mindig újabb és újabb növények kerülnek előtérbe.