Akiknek már kész kertjük van, nekik is hasznos lehet az áttervezésen gondolkodni, hiszen teljesen kész sosem lesz egy kert, mindig lesznek olyan részei amelyeket finomítani lehet, esetleg kezdenek egyes részei elöregedni és az ifjításon kell gondolkodni.
Nagyon fontos, hogy első lépésként kitaláljuk a kert, az egyes kertrészek funkcióját, hiszen később ezek alapján lehet azok esztétikáját, növényesítését megtervezni.
A gyermekek által legintenzívebben használt részek elhelyezkedése, kialakítása minden kertben kulcskérdés. Célszerű olyan helyet választani, amely a házhoz, teraszhoz minél közelebb esik és fontos, hogy erre a részre a ház felől a rálátást semmi sem akadályozza. Általában a ház mögötti részen célszerű a gyerekek játszórészét kijelölni, amely az utca zajától, kíváncsi tekintetektől minél messzebb esik, akár a szomszéd felé sövénnyel is lezárhatjuk ezt a részt, hiszen várhatóan itt lesz a kertben a legintenzívebb élet, itt fogják gyermekeink és így vélhetően mi is a legtöbb időt tölteni. Praktikus ha tudunk némi árnyékot biztosítani számukra, de semmiképp sem tervezzük ide a kert legnagyobb fáit, hiszen nincs is annál kellemesebb mint a gyermekekkel együtt sütkérezni a napon. Ideálisnak tekinthető, ha a gyermek játszótér harmada árnyékosabb, míg nagyobb része napos felületből áll. Erre a részre sem szúrós, sem mérgező növény használata nem javasolható és személy szerint a gyümölcsfákat sem szoktam ide javasolni, hiszen a lehullott gyümölcsre érkező darazsak kellemetlen élményeket okozhatnak. Kevés helyen használt, de követendő példa azonban a gyümölcstermő cserjék (ribiszkék, josta, fekete berkenye, szeder, som…) ültetése. Akár térhatárolóként, sövénynövényként is alkalmazhatóak, terméseik egészségesek, és a gyerekek nagyon szokták értékelni, hogy ők saját maguk szedhetnek gyümölcsöt. Ráadásul ezen bogyós gyümölcsöknek komolyabb növényvédelmi problémájuk sincs és nem teremnek olyan sokat, hogy felesleges gyümölcsről kelljen gondolkodni. Ha gyümölcstermő cserjék mellett döntünk arra mindenképp figyeljünk, hogy a kert más részére se ültessünk valamilyen hasonló, de nem ehető cserjét.
A zöldséges és gyümölcsös kert elhelyezése sokszor áll viták kereszttüzében, hogy hova is kerüljön, egyáltalán szükséges-e ezen kertrészeket a díszkerttől megkülönböztetni. Véleményem szerint mindenképp külön kell kezelni őket. A zöldséges kertre általában a kert egyik hátsó, eldugott sarkát szoktam javasolni amit érdemes a díszkert résztől valamilyen módon elszeparálni, akár egy kisebb sövénnyel, növényágyással, vagy kerítéssel. A zöldséges kert ugyanis a legnagyobb igyekezet ellenére sem lehet a kert legdekoratívabb része. Furcsán néz ki például, mikor tavasszal a díszkertben már szépen zöldell a gyep, de zöldséges kertben még csak a megásott talajfelszínt látjuk. Ha ez egy elzárt részben helyezkedik el, nem zavaró, de a gyepes részbe beágyazva nem túl dekoratív. Ráadásul a különböző zöldségek sem mutatják mindig a legjobb formájukat. Például a paradicsom egy esős nyáron sajnos sokszor már a kertben el kezd rothadni, ami könnyen elronthatja a díszkert élvezetét. De az őszi időszak is lehet is problémás, amikor a hirtelen lehűlés, fagy következtében a maradék paprika, paradicsom tönkre megy. Természetesen egy folyamatosan ápolt zöldséges kertben megelőzhetőe az ilyen problémák nagyrésze, azonban megfelelő elhelyezéssel biztosan nem lesz kellemetlen élményekben részünk. Sajnos több olyan kertben is jártam, ahol bár a díszkert gyönyörűen ápolt volt, a teraszról egyenesen a túlérett, rothadó paprikákat láttuk, ami valljuk be, nem volt a legcsodálatosabb látvány.
A gyümölcstermő növények elhelyezése is hatalmas kérdés mindig, egyáltalán legyen-e külön gyümölcsös kert, vagy a díszkert növényeivel keverve alakítsunk ki egy vegyes kertet. Itt már nem annyira szigorú a véleményem mint a zöldségesnél, azonban sok tényezőt kell figyelembe venni, hogy az ideális megoldást megtaláljuk. A gyümölcstermő növények lehetnek kimondottan nagyok, fa méretűek, de sokkal kisebb cserjék is. Náluk is számolni kell azzal, hogy bár az év nagy részében nagyon szépen mutatnak lehetnek kevésbé dekoratív, problémás időszakaik is. Itt elsősorban a termésérés, hullás problematikájára és az egyes növényvédelmi bajokra gondolok. Amikor gyümölcsfát telepítünk tisztában kell lenni az igényeinkkel, lehetőségeinkkel. Egy családi ház kertjébe nem célszerű olyan mennyiségű vagy fajtájú gyümölcsfát ültetni, amelynek a termését nem tudjuk saját magunk elfogyasztani, feldolgozni. A gyümölcsfelesleget bizonyos határok között persze barátok, rokonok segítségével meg lehet oldani, azonban egy határon túl már problémássá válik a fán maradó vagy épp lehullott gyümölcs. Természetesen a legtöbb gyümölcsből kiváló pálinka készíthető, azonban tapasztalat, hogy egyre kevesebb háznál élnek ezzel a lehetőséggel. Amikor egy gyümölcs túlérik, megpuhul, lehullik, elkezd rothadni, különböző rovarok jelennek meg rajta és ez szintén nem túl esztétikus látvány, ráadásul gyakran erős szaghatással is jár. Ezért a díszkert részbe kizárólag annyi és olyan gyümölcsfát érdemes ültetni, amelynek a termését akkor is mind el tudjuk fogyasztani, fel tudjuk használni, amikor már nagyobb fa lesz és bőven hoz termést. A héjas gyümölcsök (dió, mandula, törökmogyoró, gesztenye) egy kicsit kivételek ezek alól, hiszen termésük jellege miatt a rothadás és a rovar invázió kevésbé veszélyezteti őket. Régebben gyakori megoldás volt, mikor egy terasz vagy kerti kiülő mellé gyümölcsfákat ültettek, hogy árnyékot adjanak. Azonban a fák jellege miatt ez sokszor problémássá válik, hiszen a lehulló termés, vagy növényvédelmi kezelések korlátozhatják például a terasz használatát vagy kényelmetlenné tehetik azt. Ilyen helyekre sokkal célszerűbb olyan díszfákat választani, amelyek nem hoznak termés, nem szemetelnek, így a burkolt felületek is tisztábban tarthatóak. Hasonló okok miatt nem javasolt kocsibejárók, garázslejárók mellé sem gyümölcsfák telepítése, hiszen nem túl jó móka az autóval összegyúrt gyümölcsmaradványok szedegetése sem.
Amikor a kertet tervezzük számolni kell a növények későbbi méreteivel is. Itt elsőként a fákra kell gondolni, hiszen akár gyümölcs-, akár díszfa telepítésben gondolkodunk nagyon nagy méretbeli eltérések lehetnek az egyes változatok között, ráadásul a fák, méreteik folytán fogják később kertünk képét is meghatározni. Díszfák között az egészen törpe, bokorfáktól a kimondottan óriás fákig hatalmas a választék. Nincs ez másképp a gyümölcsfáknál sem, bár ott azért elmondható, hogy inkább a kisebb-közepes méretű fák vannak többségben. Adott fajokon belül is léteznek alacsonyabb és magasabb növésű fajták. De a cseresznye, meggy, kajszibarack inkább nagyobb méretű koronát nevel a legtöbb alma, körte, őszibarack inkább alacsonyabb, kisebb koronájú fa lesz. Ezért például egy őszibarackot nem szabad árnyékot adó faként ültetni, hiszen kis mérete és koronájának metszésmódja arra nem teszi alkalmassá. Míg egy cseresznye a nagyméretű, zárt koronájával már komoly, árnyákot adó faként is szóba jöhet (természetesen itt sem szabad elfelejtkezni, hogy a lehulló gyümölcsökkel szemetelhet).
Sok esetben nagyon jó szolgálatot tehetnek a különböző gyümölcsfák díszváltozatai, például a japán díszcseresznyék, a kínai díszkörték, vagy a díszalmák is, ezek ugyanis tavasszal csodálatos virágorgiával ajándékoznak meg, míg később termést egyáltalán nem, vagy csak nagyon aprókat hoznak, így olyan felületek mellé is bátran ajánlhatóak, ahová gyümölcstermő növényeket nem tudnánk elhelyezni.
Érdemes a kertről többféle vázlatot, tervet is készíteni, hogy a legideálisabb változatot tudjuk megépíteni és a kertben a lehető legtöbb örömünket leljük.